Karláról

A festészet néhány éve lépett be az életembe. Autodidakta módon tanultam, egy festő barátom néhány tanácsával, és a kísérletezés során fedeztem fel az alkotás örömét.

Egy hosszú szünet után a visszatérés váratlanul jött.

Amikor képeket vásároltam, hogy feldíszítsem az otthonomat, arra gondoltam: miért ne festeném meg a saját képeimet?

Így tértem vissza a vásznakhoz, a festékekhez és az anyagokhoz.

Az absztrakt művészet a kedvenc kifejezési formám. Nem egy kész ötlettel kezdek. Hagyom, hogy a színek, a formák és a textúrák vezessenek. Amikor festek, teljesen kikapcsolok a körülöttem lévő világból.

Néha úgy fejezem be a napot, hogy érzem: még hiányzik valami. Másnap visszatérek a vászonhoz, és addig folytatom, amíg úgy nem érzem, hogy a mű elkészült.

Hiszem, hogy a művészetnek nincs egyetlen értelmezése. Mindenki mást lát egy festményben, megtalálja benne a saját érzéseit, és olyan jelentéseket fedez fel, amelyeket mások talán nem.

Már az is óriási öröm számomra, hogy a saját képeimet alkothatom meg. Ha tudnám, hogy valaki annyira magáénak érzi valamelyik alkotásomat, hogy haza szeretné vinni, az nagyon különleges jutalom lenne.

Szabadon alkotok. Mindenki szabadon megtalálhatja a saját történetét abban, amit festek.

Karla — autodidakta művész